1.rész

*Másnap reggel*

A telefonom csörgésére keltem.A kijelzőn anya neve villogott.

-Mondd azt,hogy meggondoltátok magatokat!-ordítottam a telefonba.

-Nem, csak kíváncsiak voltunk arra,hogy hogy vagy.-mondta.

-Szarul.-válaszoltam egy hangúan.
Majd letette.Ennyit arról,hogy a szülők mindig melletted állnak.Na mindegy.Bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam.Majd felöltöztem és elmentem várost nézni.Meg kell,hogy mondjam, azért szép hely London.Kivéve akkor amikor egy tucat tinédzser rohan veled szembe azt kiabálva "Jézusom ott a One Direction!" meg "Szeretlek Harry!", és még sorolhatnám.Szóval csak rohantak felém.Jézusom, mit lehet ebbe az 5 srácba szeretni?Jó, azt elhiszem,hogy helyesek,de szerintem ez már túlzás.Bementem egy kávézóba és rendeltem egy capuchinot magamnak.Megittam és továbbálltam.Persze az agyam meg a hétfői napon kattogott. Új iskola.Mindig is utáltam az ilyeneket és anyáék is jól tudták. Miért? mindig velem történik az ilyen? Már csak remélni tudom,hogy a One Direction nem lesz az osztályomban.Bár sok blogban olvastam már,hogy a lány bemegy az osztályába, és az 5 srác meg bent áll a tanári asztal mellett.Na én ezt pont szeretném majd elkerülni.Már ha tudni fogom.

*Hétfő reggel*

 Nagy nehezen felkeltem a telefonom pittyegésére. Bevánszorogtam a fürdőbe, és rendbe tettem magam. Majd felöltöztem. Ezt választottam.

Elindultam a suliba.Bementem a terembe és az összes szempár rám szegeződött.

-Gyerekek ő itt az új osztály társatok.-mutatott rám a tanár.

-Sarah Moll.-súgtam meg a nevem.

-Ülj le.

-Rendben.-majd leültem a leghátsó sorba egy lány mellé.

-Szia, Sarah Moll vagyok.-mutatkoztam be.

-Amy Parker.-mondta mosolyogva.
Kopogtak az ajtón.És bejött az 5 srác.

-Van egy bejelenteni valónk.-mondta göndör hajú srác.

-Továbbra is az osztálytársaitok maradunk.-mondta a szőke.

-Üljetek le.-mondta a tanár.

-Szabad?-kérdezte a szöszi a székre mutatva.

-Persze.-vettem le róla a táskám.
Becsöngettek és kezdetét vette az első óra.Persze körülöttem mindenki telefonozott.A mellettem ülő szőkeség meg feszülten hallgatta amit a tanár magyaráz.Az első órát túléltem.Jött a második az ének óra.
-Gyerekek ma az 5 srác egyik dalát fogjuk énekelni.-mondta a tanár.
-Az felejtős.-mondtam.
-Parancsolsz?-nézett rám a barna hajú,kék szemű srác.
-Igen. Azt el lehet felejteni,hogy én a ti dalotokat fogom énekelni.-kiabáltam.
-Ebből elég legyen!Te,te,te,te,te és te.-mutatott rám a tanár-az igazgatói irodába. Most.-mutatott az ajtóra idegesen a tanár.
-De...-kezdtem el ellenkezni.
-Semmi de! Indulás!-förmedt rám.
-Rendben.-motyogtam orrom alatt.

*****

-Ez mind a ti hibátok.-mondtam keresztbe tett kézzel az 5 srácnak.

-Miért is?-nézett rám a szőkeség.

-Jöhettek.-jött ki a szobából egy 60-as éveiben járó nő, majd bementünk.
-Figyeljetek egy figyelmeztetéssel megússzátok.-mondta idegesen az igazgató.
Na ez nagy csoda.Hogy fogom túlélni ezt a mai napot?